Mikulás útjai néha görbék

Úgy tűnik, hogy a jó öreg Mikulás egyre szélesebb tevékenységi körrel rendelkezik.

Ha céget alapítana, marketing és kereskedelmi portfoliója folyamatosan bővülne. Globalizálódót világunkban valamiféle katyvasz alakult ki a jámbor Szent Miklós myrai püspök legendájából: az egykor erkölcsösségre buzdító, igazságos Mikulásból egy, a gyerekeket ajándékokkal elhalmozó, materialista lappföldi öregapó lett. Rénszarvasokkal közlekedik a fénysebességnél is gyorsabban, előkarácsonyi ajándékhegyekkel terítve be a Föld aránytalanul gazdag féltekén élő, elkényeztetett gyerekeket. De szép is ez körforgás, ahol a legnépszerűbb üdítőitaltól a bárpultosokig mindenki Miki! A Mikulás feltétlen ajándékoz, mindenkit az ölébe ültet és nem rendelkezik magánélettel, komoly gondolatokkal. Egy hangos “arc” lett a tarkabarka reklámvilágunkban.
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de anno a Mikulás jelképes ajándékokat hozott. Csizmába, zokniba, kis puttonyba gyűjtött finomságokat, hogy falatonként ízlelgessük az eljövendő jót. Mára azzal szembesültem, hogy a kisiskolások ajándékvárásba hajszolják egymást, konkrét listákat írnak. Természetes és érthető, hogy csillogó szemmel ábrándoznak a Jézuskát megelőző ajándékokról. Rohanó kis világukban nincs túl sok idő nyugalommal várni a jelképes picire, ízlelgetni Karácsony előestéjén azt a sok kis jóságot és kedvességet, amit egy marék mogyoró, pár mandarin, néhány cukor és egy majszolásnyi csokoládé jelent. Itthon parázs vita alakult ki arról, hogy már korán reggel, vagy csak este érkeznek-e az ajándékok. Gyanítom, ha „csak” kiscsizmányi apróságokat hozna a Katyvasztélapó, pofára esés lenne az eljöveteléből. Persze biztosra nem tudhatom, mert a Mikulás minden gyermek barátja és bő kézzel jön. Kinézetében és lelkületében is tükrözi korszakunk szellemét. Élő vetülete a világunknak.
Mi vagyunk a Mikulás és mi neveljük csemetéinket mikulásváróvá – éppen ezért nincs helye a felháborodásomnak.

mondajeti

Veszedelmes szelek fújtak ma is; idefújtak egy tavalyi történetet.

“Akkora hó volt az udvaron, hogy körbeért. Petivel csak csodáltuk, akkora nagy volt! És azért lett sáros az öltöző, mert a hóban sántikáltunk. [Egyik lábáról a másikra áll és mutatja a hóban sántikálást.] Hógolyóztatok is délelőtt? Nem, mert ahhoz kicsi a hó. De azért nagy is. [Közben fagypont alatt battyogunk.] Mi az, hogy battyog? Sétál, andalog. És az hogy andalog? Sétál. Te figyelj csak, honnan esik a hó? Jaj, hát nem tudod? Ejnye! Az égből. De valójában a felhőkből. Vagyis az Északi sarkról fújja ide a szél. És mitől függ, hogy sok vagy kevés hó van télen? Attól, hogy mennyi esik. Ha nagyon hideg van, kis pelyhekben esik és kevés. Ha nagyon meleg, akkor nagy hó esik. És még mit tudsz a hóról? Nem vagyok nagyon okos, csak nagyon kicsit. Ennyit tudok… [Aztán kigyullad a villanykörte a feje fölött és folytatja.] De van még a Jeti. Zsófi mesélt róla. Ő honnan ismeri? Találkozott vele. Tényleg? Aha, fent a hegyen. Melyik hegyen? Hát nem itt a városban. Hogy is hívják azt a nagyon magas hegyet, ami az égig ér? Tudod, meséltél róla, ahová olyan maszkkal járnak a hegymászók. Az aaa… hogy is hívják? Himalája. Igen, azon él a Jeti. Hatalmas nagy a Jeti. Akkora foga van, hogy ekkora. Vagyis inkább ekkora nagy. Nem is tudom megmutatni. Barlangban él, de oda nem kell maszk, mert a Jetin nincs maszk. Az egy hatalmas barlang és pont belefér a Jeti. Az Apajeti. A Gyerekjeti kisebb. Az ilyen picike [összeteszi a hideg tenyerét és mutatja]. Vedd fel a kesztyűdet, kérlek. Nem. De. Nem, mert a férfiak nem fázósak, és ezért a fiúk sem. Rajtad sincs kesztyű! [Csattan fel férfiasan vékony hangja.] Mert én otthon felejtettem a kesztyűmet, de Te nem. Akkor én is kibírom. De nekünk nem olyan szőrös a kezünk, mint a Jetinek. A jetinek nem szőrös a keze. Hanem milyen? Sima. De az is lehet, hogy szőrös. Mást nem tudok a Jetiről, csak hogy a jég ura. Te ismered? Csak hallomásból. Tulajdonképpen egy mondabeli lény, sosem látta senki, csak feltételezik, hogy létezik. De a tudósok mást mondanak. Ők cáfolják. Cáfolják? Az meg mi? Eddig nem tudták bebizonyítani, hogy a Jeti létezik. De én azért hiszek a Jetiben. Tudom, hogy kitalálták a Mondajetit. Vagy hogy is hívják. De a Jeti csak elbújt a barlangjában és nem jön elő. Fél? Nem… Csak nem akarja, hogy lássák. De az is lehet, hogy elolvad, ha kijön – és ezért nem jön ki, és ezért nem tudnak róla a tudósok, csak az emberek.”

Ez is egy magyarázat. Q.e.d.