mondajeti

Veszedelmes szelek fújtak ma is; idefújtak egy tavalyi történetet.

“Akkora hó volt az udvaron, hogy körbeért. Petivel csak csodáltuk, akkora nagy volt! És azért lett sáros az öltöző, mert a hóban sántikáltunk. [Egyik lábáról a másikra áll és mutatja a hóban sántikálást.] Hógolyóztatok is délelőtt? Nem, mert ahhoz kicsi a hó. De azért nagy is. [Közben fagypont alatt battyogunk.] Mi az, hogy battyog? Sétál, andalog. És az hogy andalog? Sétál. Te figyelj csak, honnan esik a hó? Jaj, hát nem tudod? Ejnye! Az égből. De valójában a felhőkből. Vagyis az Északi sarkról fújja ide a szél. És mitől függ, hogy sok vagy kevés hó van télen? Attól, hogy mennyi esik. Ha nagyon hideg van, kis pelyhekben esik és kevés. Ha nagyon meleg, akkor nagy hó esik. És még mit tudsz a hóról? Nem vagyok nagyon okos, csak nagyon kicsit. Ennyit tudok… [Aztán kigyullad a villanykörte a feje fölött és folytatja.] De van még a Jeti. Zsófi mesélt róla. Ő honnan ismeri? Találkozott vele. Tényleg? Aha, fent a hegyen. Melyik hegyen? Hát nem itt a városban. Hogy is hívják azt a nagyon magas hegyet, ami az égig ér? Tudod, meséltél róla, ahová olyan maszkkal járnak a hegymászók. Az aaa… hogy is hívják? Himalája. Igen, azon él a Jeti. Hatalmas nagy a Jeti. Akkora foga van, hogy ekkora. Vagyis inkább ekkora nagy. Nem is tudom megmutatni. Barlangban él, de oda nem kell maszk, mert a Jetin nincs maszk. Az egy hatalmas barlang és pont belefér a Jeti. Az Apajeti. A Gyerekjeti kisebb. Az ilyen picike [összeteszi a hideg tenyerét és mutatja]. Vedd fel a kesztyűdet, kérlek. Nem. De. Nem, mert a férfiak nem fázósak, és ezért a fiúk sem. Rajtad sincs kesztyű! [Csattan fel férfiasan vékony hangja.] Mert én otthon felejtettem a kesztyűmet, de Te nem. Akkor én is kibírom. De nekünk nem olyan szőrös a kezünk, mint a Jetinek. A jetinek nem szőrös a keze. Hanem milyen? Sima. De az is lehet, hogy szőrös. Mást nem tudok a Jetiről, csak hogy a jég ura. Te ismered? Csak hallomásból. Tulajdonképpen egy mondabeli lény, sosem látta senki, csak feltételezik, hogy létezik. De a tudósok mást mondanak. Ők cáfolják. Cáfolják? Az meg mi? Eddig nem tudták bebizonyítani, hogy a Jeti létezik. De én azért hiszek a Jetiben. Tudom, hogy kitalálták a Mondajetit. Vagy hogy is hívják. De a Jeti csak elbújt a barlangjában és nem jön elő. Fél? Nem… Csak nem akarja, hogy lássák. De az is lehet, hogy elolvad, ha kijön – és ezért nem jön ki, és ezért nem tudnak róla a tudósok, csak az emberek.”

Ez is egy magyarázat. Q.e.d.

de mi van akkor, ha kinyitjuk az ajtót?

-Tudod mi az a Göncölszekér, meg a Fiastyúk? – kérdezem Gyerkőcöt, de ő csak rázza a fejét.
-Egyszer néztünk hulló csillagokat, emlékszel rá? – Akkor megtaláltuk az égen a Göncölt is, de már nem emlékszik rá. Közben előkotrom a telefonom és keresek egy szemléltető képet.
-Kösd össze gondolatban a nagyobb csillagokat és megrajzolsz egy képet.


Hunyorog, bólint minden kis kötésnél, aztán elmosolyodik.
-Ezek a csillagok nagyon messze vannak?
-Olyan messze, hogy az űrutazás végére megöregednénk.
-Akkor babaként kell elindulni. És aztán odaérsz, akkor vagy felnőtt. Akkor vissza tudsz jönni ide a Földre.
-Ez egy jó ötlet – nyugtázom. Már rég túl vagyunk a fektetési időn, ilyenkor szoktak a legjobb kérdések felmerülni.
-Hány csillag van az égen? – kérdi Gyerkőc.
-Végtelen sok.
-A tudósok sem tudják megszámolni?
-Pontosan nem, csak elméleteik vannak, hogy mennyi lehet. Az is lehetséges, hogy egyre több lesz belőlük és egyre messzebb kerülnek tőlünk.
-De az hogy lehet?
-Úgy, hogy a világegyetem tágul. Nézd csak… (ügyetlenül mutogatom a tenyeremmel gömböt formálva, hogyan tágulhat a mindenség). Igaz, ha valami tágulóban van és gyarapodik, akkor nem lehet végtelen. De ez már nagyon bonyolult kérdés – próbálok kitérni, de Gyerkőc tovább görgeti.
-Akkor a világűr régen egy pont volt. Ilyen kicsi – mutat rá az ujja hegyére, aztán folytatja: És egyszer csak nőni kezdett. Egyre nagyobb és nagyobb lett. Olyan óriási, hooogy…
Gyerkőc felpattan az ágyáról. Nagy lendülettel becsukja az ajtót, én meg csak ámulok azon, hogy ez a kisember átlátja az ősrobbanás elméletét megalapozott ismeretek nélkül.
-Ha ez a szoba az űr és… És ez a golyó az egész és növekszik, akkor eléri a szoba falait. És akkor mi lesz? Akkor már nem nő?
-Akkor az ott a végtelen határa – ezen a szinten be kell vallanom, hogy megreked a csillagászati tudásom. Próbálom is magyarázni neki, hogy többet agyalt ebben a néhány percben az univerzumról, mint sok-sok felnőtt egy életen át, és hogy a tudósok bizonyára komolyabb elméleteket tudnak, mint én…
-De mi van akkor, ha kinyitjuk az ajtót? A világűrben nincs ajtó, az egész mindenség szélén?

(357)