mondajeti

Veszedelmes szelek fújtak ma is; idefújtak egy tavalyi történetet.

“Akkora hó volt az udvaron, hogy körbeért. Petivel csak csodáltuk, akkora nagy volt! És azért lett sáros az öltöző, mert a hóban sántikáltunk. [Egyik lábáról a másikra áll és mutatja a hóban sántikálást.] Hógolyóztatok is délelőtt? Nem, mert ahhoz kicsi a hó. De azért nagy is. [Közben fagypont alatt battyogunk.] Mi az, hogy battyog? Sétál, andalog. És az hogy andalog? Sétál. Te figyelj csak, honnan esik a hó? Jaj, hát nem tudod? Ejnye! Az égből. De valójában a felhőkből. Vagyis az Északi sarkról fújja ide a szél. És mitől függ, hogy sok vagy kevés hó van télen? Attól, hogy mennyi esik. Ha nagyon hideg van, kis pelyhekben esik és kevés. Ha nagyon meleg, akkor nagy hó esik. És még mit tudsz a hóról? Nem vagyok nagyon okos, csak nagyon kicsit. Ennyit tudok… [Aztán kigyullad a villanykörte a feje fölött és folytatja.] De van még a Jeti. Zsófi mesélt róla. Ő honnan ismeri? Találkozott vele. Tényleg? Aha, fent a hegyen. Melyik hegyen? Hát nem itt a városban. Hogy is hívják azt a nagyon magas hegyet, ami az égig ér? Tudod, meséltél róla, ahová olyan maszkkal járnak a hegymászók. Az aaa… hogy is hívják? Himalája. Igen, azon él a Jeti. Hatalmas nagy a Jeti. Akkora foga van, hogy ekkora. Vagyis inkább ekkora nagy. Nem is tudom megmutatni. Barlangban él, de oda nem kell maszk, mert a Jetin nincs maszk. Az egy hatalmas barlang és pont belefér a Jeti. Az Apajeti. A Gyerekjeti kisebb. Az ilyen picike [összeteszi a hideg tenyerét és mutatja]. Vedd fel a kesztyűdet, kérlek. Nem. De. Nem, mert a férfiak nem fázósak, és ezért a fiúk sem. Rajtad sincs kesztyű! [Csattan fel férfiasan vékony hangja.] Mert én otthon felejtettem a kesztyűmet, de Te nem. Akkor én is kibírom. De nekünk nem olyan szőrös a kezünk, mint a Jetinek. A jetinek nem szőrös a keze. Hanem milyen? Sima. De az is lehet, hogy szőrös. Mást nem tudok a Jetiről, csak hogy a jég ura. Te ismered? Csak hallomásból. Tulajdonképpen egy mondabeli lény, sosem látta senki, csak feltételezik, hogy létezik. De a tudósok mást mondanak. Ők cáfolják. Cáfolják? Az meg mi? Eddig nem tudták bebizonyítani, hogy a Jeti létezik. De én azért hiszek a Jetiben. Tudom, hogy kitalálták a Mondajetit. Vagy hogy is hívják. De a Jeti csak elbújt a barlangjában és nem jön elő. Fél? Nem… Csak nem akarja, hogy lássák. De az is lehet, hogy elolvad, ha kijön – és ezért nem jön ki, és ezért nem tudnak róla a tudósok, csak az emberek.”

Ez is egy magyarázat. Q.e.d.

Séta Tündérkertben

Alighogy beköszöntött a hidegfront, lélekben már visszavágyunk a forró augusztusba.

A petesmalmi vidrapark

Az egyik ilyen pompás, augusztusi napon vidrákat lestünk Nagyatádtól nem messze, az eldugott Petesmalmon, Lábod és Mike között. A somogyi tórendszerekre az 1980-as évektől vetett szemet a Somogy Természetvédelmi Szervezet. A rendszerváltás óta 800 hektárnyi élőhelyen biztosítja a flóra és fauna fennmaradását. Egyik kiemelt projektjük a vidrapark, amit családosan jártunk be: 2 felnőtt, 1 kisgyermek és 1 baba alakulattal.

Elengedhetetlen egy jó babahordozó és egy jó távcső

Ilyen terepre ajánlott egy klassz babahordozó beszerzése, illetve a „Mikor megyünk vissza a kocsihoz?” kérdésekkel szembeni immunitásunk erősítése. Nem árt továbbá (évszaktól függően) a szúnyogriasztó, jó pár bakancs és egy távcső. Mi vittünk magunkkal egy extra adag fáradtságot, mert az előző napon lagziban jártunk.

Kis tanösvény kicsiknek és nagyoknak

Kezdjük utunkat a legkisebbel: Luca baba a névrokon vidralány látványos etetésénél még ébren volt, de a későbbiekben már az igazak álmát horpasztotta a Liliputi csatos hordozójában. A szerkó dicséretére szolgáljon, hogy Luca nem zavartatta magát a másfél órás bandukolás alatt, illetve a kényelmi faktor másik része: Muter.hu egyenes háttal és derékkal tudta bejárni a tórendszert a puszimagasságban hordozott Picikénkkel és az el-elcsászkáló Nagyobbunkkal. Gyerkőcünk szerzett kölcsönbe egy óriási távcsövet a jegyárus nénitől. Nehezen tolerálta, hogy nem veszünk neki plüssvidrát, mert a fahéjas csiga és a szalmakalap mellé az most nem dukál. Kicsit fenyegetőzött ezzel-azzal, de végül csak-csak nekivágtunk a tanösvénynek. Lehetett gátakon ballagni nádasok, ladikok, csobbanó halak és elegáns röptű gémek között, alámerülni a kiadós csendben, vörös nyakat és orrhegyet szerezni és nézni, feltankolni a természetből. Én igyekeztem lencsevégre kapni mindent, ami zöldellett, Luca pedig még mindig jókat durmolt. Ide-el-kell-még-jönnünk érzéssel lépdeltünk a puha ösvényeken – tényleg olyan volt, mintha a babahordozón lévő tündérkertben jártunk volna.

Somogyország és a vidrák

A somogyi halastavak korábban kis duzzasztóként működtek, százával adtak otthont vízimalmoknak. Mára malmok híján maradtak a halak, a vadmadarak, no és persze a vidrák. Róluk dióhéjban annyit, hogy menyétszerű ragadozók, különösen játékos kedvűek, ezért gyereknek-felnőttnek egyaránt tetszetős útitársak a túra alatt. Régen Európa szerte éldegéltek, mára kiszorultak egy csomó országból, de nem úgy Somogyországból, ahol a Dráva és Balaton közti vízjárta területeken rettentő jól érzik magukat. Ebben nem kis szerepe van a somogyi természetvédőknek, akik a vidrák élőhelyeire külön gonddal ügyelnek. De nem csak a vidrák, hanem mi is feltankoltunk a látottakból. Ha arra jártok, sétáljatok Ti is a tündérkertben!

És ne feledjétek, mindig legyen nálatok sósmogyoró és egy törülköző, vagyis egy jó babahordozó és egy távcső!

Forrás:

Somogy Természetvédelmi Szervezet

Nagyatád-Rinyamente Turisztikai Egyesület

(410)